Csótány
(Blattidae)

Erősen lapított testű, ovális körvonalú rovarok. Testalkatuk alkalmas arra, hogy nappal szűk hézagokba, rejtekhelyekre húzódjanak. A fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak.

Szárnyuk (különösen a nőstényeknek) gyakran csökevényes. Korlátozott repülőképességüket nem használják eléggé ki.

Lapított, háromszög alakú fejük szabadon mozgatható. A fej két oldalán meglehetősen nagy, összetett szemek találhatók, amelyek felbontóképessége csekély, inkább csak a sötétben való tájékozódásra szolgál. A szemek között, a homlokon erednek a test hosszát rendszerint elérő, vékony, serteszerű csápok. Táplálékukat a csápokon levő szaglószerveik segítségével találják meg. A lábak egyszerű, hosszú járólábak. Járásuk fürge, fordulékony és igen gyors.

Rágó szájszerveik vannak, mindenevők. Potrohukon illat-, bűz- és egyéb mirigyek találhatók. Petéiket petetokban helyezik el.

Hazánkban az ember közvetlen közelében az alábbi meleg égövről származó csótányok fordulnak elő:

Német csótány
(Blattella germanica)


Konyhai csótány
(Blatta orientalis)


Amerikai csótány
(Periplaneta americana)
(ritkán fordul elő)

Biológia

A petetokban elhelyezkedő peték száma a fajtól függően 12-56 között változik.
A német csótány tulajdonsága, hogy a petetokot a lárvák kikeléséig, 3-4 héten keresztül magával hordja. A konyhai csótány és az amerikai csótány viszont a petetokot csak 1-6 napig cipeli, ezt követően elhullajtja, amelyből a lárvák 2-4 hónap múlva kelnek ki.

Legrövidebb fejlődési ideje (0,5-1 év) a német csótánynak van, a másik két faj 1-3 év alatt válik ivaréretté.

Aktivitási idejük alatt állandóan táplálék után kutatnak, ilyenkor igen nyugtalanok, egy-egy helyen csak rövid időt töltenek, táplálkozásukat gyakran megszakítják. Mindenevők, a növényi és állati eredetű élelmiszert egyaránt elfogyasztják. Az éhezést jól tűrik, táplálék nélkül hetekig is életben maradnak. Folyadékigényük igen nagy, a szomjazást nehezen viselik el, víz hiányában napok alatt elpusztulnak.

Melegigényesek, a 25-30°C hőmérsékletű helyeket kedvelik. Kitűnően másznak, a fényt kerülik, rejtett életmódot folytatnak.

Helyiségben a német csótány mindenhol előfordulhat, de főleg a magasabb helyeken tartózkodik, a másik két faj viszont inkább a padlószinthez közel, esetleg a lefolyókban, csatornákban tartózkodik.

Terjedésük döntően passzív módon történik, amikor a csótány, vagy annak petetokja élelmiszerrel és azok csomagolóanyagával kerül be a helyiségekbe. Az épületen belül a csővezetékek mentén, a szerelőszintek között, függőleges irányban aktívan is terjedhetnek.

A táv- és központi fűtés, illetve az állandó meleg igen kedvező feltételeket teremt elszaporodásukhoz. Rejtett életmódjuk miatt előfordulásukról csak akkor szerzünk tudomást, ha éjszaka a vizes helyiségekben (pl. konyhában, fürdőszobában, WC-ben) felkapcsoljuk a villanyt, illetve rejtekhelyükön megzavarjuk a csótányokat.

Hangyák
(Formicidae)

Kis termetű, hártyás szárnyú rovarok, testhosszuk igen gyakran csak 1-2 mm. Potrohuk a torral nyélen át 1-2 bütyökkel ízesül. Fullánkja csak kevés fajnak van.

Társas életűek, kisebb-nagyobb családokban, "államokban", ún. bolyokban élnek.
A hímek és a nőstények szárnyasok, a dolgozók és a katonák tökéletlen ivarszervű nőstények, mindig szárnyatlanok, fullánkjuk, vagy a potroh végén hangyasavtermelő mirigyük van. A dolgozók egyazon fajon belül is többalakúak lehetnek, szervezetük többféle feladat ellátására módosulhat. E "kasztok" valamelyikébe való tartozás a lárvakorban kapott táplálék eredményeként jön létre. A hangyák körében bizonyos munkamegosztás tapasztalható. A petéket a megtermékenyítés után szárnyukat levetett anyák, a "királynők" termelik. A nagy szemű hímek feladata kizárólag az anya megtermékenyítése. A boly védelméről a katonák gondoskodnak, az ivadékok és az anya táplálása a dolgozó hangyák kötelessége.

Teljes átalakulással fejlődnek. A lárvák bebábozódáskor többnyire finom burokkal,
ún. kokonnal veszik körül magukat. Ezeket szokás tévesen hangyatojásnak nevezni.

Rejtett életmódot folytatnak, a helyiségekben található hangyák mindig a dolgozók.

A dolgozókat táplálkozási szokásuk viszi a házakba és a lakásokba. Amennyiben ott gazdag táplálékforrást (pl. cukrot, szirupot, vagy hasonló édes élelmiszert stb.) találnak ezt a többiek tudomására hozzák, melynek következtében a táplálék és a fészek között közlekedve viszonylag nagy tömegben jelenhetnek meg.

Az ember környezetében legnagyobb gondot a fáraóhangya okozza, de alkalmanként a házi hangya, a kis fekete hangya és a gyepi hangya is előfordulhat.

Fáraóhangya
(Monomorium pharaonis)

Meleg égövről származó, trópusi rovar, hazánkba az 1970-es években hurcolták be.

Biológia

A nőstény (királynő, anya) 3,5-5 mm hosszú. Szárnyai vannak, amelyeket a sikeres párzás után elveszít. A hímek 3-4 mm nagyságúak, feltűnően feketék és mindig szárnyasak. A legnagyobb tömegben előforduló, szárnyatlan, 2-2,5 mm hosszú dolgozók igen vékony testalkatúak, vörösessárga színűek, sötétebb hátsó testvéggel. Szembetűnő, hogy a potroh szelvényei a torral kettős bütyökkel ízesülnek.

Az anya életében több száz petét rak le, melyekből a lárvák 5-6 nap alatt kelnek ki.
A lárvák fejlődéséhez 26 °C hőmérséklet és 80 %-os relatív páratartalom az optimális, ezen körülmények között a pete lerakásától az imágó megjelenéséig 35-42 nap telik el. Kedvezőtlen környezeti tényezők között a fejlődés időtartama elhúzódik. A dolgozók
50 napig, a hímek 2-3 hétig, az anya átlagosan 270 napig él.

Sok hangyafajtól eltérő tulajdonsága, hogy egy-egy fáraóhangya bolyban igen sok, néha több száz királynő élhet együtt, melynek feladata az utódok biztosítása. A hímek szerepe a királynő megtermékenyítésében van. A dolgozók a királynőket és a hímeket táplálják, az utódokat gondozzák. Mindenevők, bármely élelmiszert elfogyasztanak.

A bolyból szerveződnek egy, vagy több királynővel az ún. leánykolóniák, amelyek az eredeti bollyal továbbra is laza kapcsolatban maradnak.

Kolóniáját az épület falában alakítja ki, különösen a fűtő- és melegvízvezeték közelében, amely az optimális környezeti feltételeket biztosítja. Egyes esetekben a különféle berendezési tárgyakban (pl. szekrényben, ágyneműtartóban stb.) esetleg a hosszú ideig tárolt élelmiszerekben is képződhetnek bolyok. Tűvékonyságú járatai a csempefúgákban, a konnektordobozok és villanyvezetékek közelében, illetve a csővezetékek mentén, azok áttörési helyén vannak.

Az épületbe kizárólag passzív úton, a berendezési tárgyakban, vagy az élelmiszerekben levő bolyokkal jut be. Az épületek egyes szintjei között, a csővezetékek mellett aktívan terjed tovább.

Jelenlétét parányi mérete miatt csak akkor fedezzük fel, amikor már jelentős mértékben elszaporodott.

Házi hangya
(Lasius emarginatus)

Élelemszerzés céljából különösen ősszel és tavasszal főleg a kertes házakban fordul elő.

Biológia

A nőstény 7-9 mm, a dolgozó 3-4 mm hosszú, vörösbarna színű. Elsősorban a szabadban, a ház mellett a földben fészkel, de bolyát korhadt fában, földbe helyezett farönkök alatt és falrepedésekben is kialakítja, amelyben egy anya és több ezer dolgozó van.

Mindenevő, szabadban főleg a levéltetvek nedvét fogyasztja, a lakásban azonban bármely élelmiszerrel táplálkozhat. A száraz, meleg helyeket kedveli.

Aktívan terjed, a lakásba bevándorol, de be is hurcolható (pl. cserepes növénnyel).

Kis fekete hangya
(Lasius niger)

Igen gyakori. Elsősorban a szabadban fordul elő, az épületekbe kizárólag táplálékért jár be. Az épületek körül a boly bejárata a felszínre hordott kis földkupacokról könnyen felismerhető.

Biológia

3-5 mm hosszú, legtöbbször fekete, de gyakran feketés-barna színű. A nőstény párzás után vagy a régi kolóniához tér vissza, vagy egy kő alatt alagutat ás, ahol áttelel. Tavasszal kezdi meg a peterakást. A peték 22-28 nap múlva kelnek ki. A lárvákat 16-28 napos fejlődési idejük alatt a királynő nyálmirigye váladékával táplálja. A következő generációt és az anyát a dolgozók gondozzák és etetik. Szabadban elhullott rovarokkal, virág-nektárral, illetve a levéltetvek által kiválasztott mézharmattal táplálkoznak, ezért "gondozza", majd feji a levéltetveket. Épületekben viszont az édes élelmiszereket fogyasztják, ahova aktívan, a falak repedésein keresztül, a téglák között jutnak be.

Gyepi hangya
(Tetramorium caespitum)

Élelmiszer-raktárakban és a kertes házakban fordul elő. Ezeket a helyeket élelemszerzés céljából különösen ősszel és tavasszal keresi fel.

Biológia

A nőstény 6-8 mm, a dolgozó 2-3 mm hosszú. Színük a világosbarnától a feketéig változik. Fészkét - amelyben csak egy anya található - a házon kívül a föld alatt, korhadt fában, falrepedésekben alakítja ki. Legtöbbször népes bolyokban él. Általában nyáron rajzik, de fűtött helyeken már kora tavasszal is jelentős mértékben elszaporodhat.
Szabadban rovarokkal és édes nedvekkel táplálkozik, helyiségekben az élelmiszereket kedveli.

Aktívan terjed, a lakásba bevándorol, de különféle élelmiszerekkel be is hurcolható.

Ágyi poloska
(Cimex lectularius)

Biológia

4-8 mm hosszú, rozsdabarna színű, szárnyatlan, szipókás rovar. Lábain karmok és tapadókorongok találhatók. Torán jellegzetes szagú váladékot termelő bűzmirigy van.

Kifejléssel fejlődik. A nőstény élete folyamán (1-2 év) naponta 2-3 petét rak, melyeket búvóhelye talapzatára ragaszt. A petékből a lárvák 10 nap alatt kelnek ki és öt vedlés után válnak ivaréretté. A vedlésekhez feltétlenül vérszívásra van szüksége, e nélkül fejlődése megáll. A teljes kifejlődés ideje nyáron átlagosan 60 nap. Aránylag szapora, egy poloska ivadékainak száma egy év alatt kb. 4000 lehet. Évente 3-4 nemzedéke van.

Fénykerülő. Nappal hasadékokban, repedésekben, keskeny résekben, sötét, huzat- és zajmentes helyeken húzódik meg, ahol olyan mélyen tartózkodik, hogy háta és hasa is a rejtekhely falával érintkezzen. Búvóhelyei rendkívül változatosak. Szívesen vándorol felfelé, ezért gyakran a képkeretek, függönytartók, csillárok felfüggesztési helyeinél, a felső ablakkeret, vagy a falrések között tartózkodik, de ágyrepedésekben és a kárpitozott bútorok hézagaiban is elrejtőzhet, sőt meghúzódhat könyvek és ruhaneműk között is.

Amikor tápcsatornája csaknem teljesen kiürült, akkor indul teljes sötétben vándorútra. Érzékszervei fejletlenek. Az embert a hő- és párakülönbségről csak igen közelről találja meg. A nedves, nyirkos, vízgőzzel telített helyiségeket nem kedveli.
Legszívesebben embervérrel táplálkozik, de tartós éhezés esetén állatvért is szívhat. Melegben másodnaponként, hűvösebb időben hetenként szív vért, ami 5-10 percig eltart. Hidegben az éhezést rendkívül sokáig tűri, szobahőmérsékleten táplálék nélkül is 2-3 hónapig életben marad. A vérszívásra alkalmas helyet a szívókája végén található érzékszervével tapogatja ki. Leggyakrabban a nyak-, boka- és csuklótájékon szív vért, a viszketés azonban csak a vérszívás után órákkal jelentkezik. Természete egy adott helyhez köti és amennyiben táplálkozási lehetősége, rejtett életmódja zavartalan, azt nem szívesen hagyja el.

Döntően passzív módon terjed, leggyakrabban különféle használati tárgyakkal
(pl. bútorral, képpel, bontásból származó építkezési faanyaggal stb.), csomagokkal, illetve a szállító kocsik közvetítésével. Központi fűtéses lakóházon belül a szomszédos lakásokba a csövek áttörési helyein keresztül aktív módon is bekerülhet.

Emberbolha
(Pulex irritans)

Magyarországon közel 50 bolhafaj fordul elő. Többnyire egy-egy állat vérével táplál-koznak, nevük is ennek megfelelő (pl. kutyabolha, macskabolha stb.). Számos olyan bolha van azonban, és ilyen az emberbolha is, mely megszokott gazdáján kívül más állatból, így a sertésből is szív vért. Járványügyi jelentősége ezeknek a többgazdás bolháknak, elsősorban a trópusi patkánybolhának (Xenopsylla cheopis) van.
A különféle bolhák felismerése hasonlóságuk miatt igen nehéz. Egyes bolhafajok a fejükön, illetve torukon levő durva fogakból álló, ún. fésűszerv elhelyezkedése alapján különböztethetők meg.

Biológia

2-4 mm hosszú, fényes testű, sötétvörös, gesztenyebarna színű, lapos, szárnyatlan rovar. Lábai erős karmokban végződnek, hátsó lábpárjával akár 5-10 cm magasra és 10-30 cm távolságra is ugrani képes. Fején és torán fésűszerv nincs.

Teste a vérszíváshoz alkalmazkodott, szőrzete hátrafelé irányul, kiálló részek nincsenek rajta, tehát alakja igen alkalmas a szőrben, ruházatban való gyors előre-haladásra és tartózkodásra.

Teljes átalakulással fejlődik. A nőstény szabad szemmel alig látható petéit (egy-két éves élettartama során 4-500 db-ot) válogatás nélkül elhullatja, a földre ejti, amelyek ragadós felszínük miatt a padozat porába kerülnek.

A petéből kikelő szőrös testű, szem nélküli, hernyószerűen haladó lárvák a por, a szemét szerves anyagában fejlődnek és azzal táplálkoznak. Különösen ott fejlődnek jól, ahol a bolhaürülékkel együtt vér is kerül a szemétbe. Fejlődési idejük a hőmérséklettől és a relatív páratartalomtól függően nyári melegben 30-45 nap, télen azonban 6 hónap is lehet.
Három vedlés után a lárvák bebábozódnak, majd a bábból a kifejlett rovar rendszerint a lépések hangjára, dobbanásra ugrik ki és azonnal a vért adó gazdára igyekszik felkapaszkodni.

A hő és a nedvesség életfolyamatát jelentős mértékben befolyásolja. Legkedvezőbb számára a 18-20 °C hőmérséklet és a 70-80 %-os relatív páratartalom. Mivel életének nagy részét a lakásban, sertésólban, tehát optimális környezeti feltételek mellett éli, ezért az évszakoktól függetlenül elszaporodhat. Melegben igen élénk, hidegben szinte mozdulatlan.

Fénykerülő, a sima felszínen szalad és ugrál, ugrással menekül és így éri el áldozatát is. Többnyire olyan helyen tartózkodik, ahol reménye van arra, hogy a vért adó gazdát rendszeresen megtalálja.

Az imágó kizárólag vérrel táplálkozik. A vérrel pazarol, mielőtt megtölti gyomrát és beleit egész bélrendszerét átmossa, mindaddig, amíg végbelén a friss vért ki nem fecskendezi. Ezért bolhacsípés után a fehérneműn friss vérfoltok találhatók. A vérszívásban elég könnyen megzavarható, ezért amíg egyszer teleszívja magát, több helyen is beszúr. Vérszívása 1 perctől 2,5 óráig is eltarthat. Többnyire a lágyék- és deréktájon szív vért. Jóllakás után a gazdát elhagyja és védett, sötét helyen (pl. ágynemű között, levetett ruhában, kárpitozott bútorok mögött, padlózaton stb.) tartózkodik. Táplálék nélkül
1-3 hónapig képes élni. Üres épületben hosszú ideig vár a táplálékforrás visszaérkezésére.

Különösen kedvezőek számára a rögzített pad- és széksorok közötti nehezen takarítható hézagok, így a színházak, mozik és járművek, valamint a nyirkos, földes szobák padlója, a tantermek dobogó alatti területei.

Elsősorban passzív úton terjed. Az erősen elbolhásodott helyről a felkapaszkodott bolhát az ember viszi magával, majd a bolha leugrik, petét rak és elszaporodik. Egyik emberről a másikra alkalmanként át is ugorhat, sőt egyik helyiségből a másikba át is vándorol. Hosszabb ideig, több hónapig takarítatlan lakásban, ólban, istállóban található szerves anyagban hihetetlen mértékben elszaporodhat. A házi állatok is szerepet játszhatnak terjesztésében.

Patkányok

A patkányok biológiája

A vándorpatkány (Rattus norvegicus) és a házi patkány (Rattus rattus) az ember közvetlen környezetében él. A két patkányfaj eltérő biológiáját külön részletezzük.

Alakjuk

• a vándorpatkány 180-250 mm hosszú, szürkésbarna, szürkésfehér hasú. Füle rövid, farka testhosszánál rövidebb, szőre gyakran szennyezett,
  

• a házi patkány 130-200 mm hosszú, barnás-fekete, sötétszürke hasú. Fülei hosszúak, farka a testénél hosszabb, szőre selymes fényű, tiszta.

Szaporodásuk

• a vándorpatkány rendkívül szapora, optimális körülmények között egy patkány-párnak évente 400-800 utóda is lehet. Évente három fő szaporodási időszaka van, kora tavasszal, nyár elején és ősszel, egyes esetekben azonban 6-8 alkalommal is kölykezhet. Szexuális érése gyors, már három hónapos korában ivarérett. Elszaporodásának mértéke a táplálék mennyiségétől, valamint a zavartalan búvóhelytől függ. Adott területen változatlan körülmények mellett száma gyakorlatilag állandósul.
  Ha életfeltételei kedvezőtlenné válnak, vagy túlszaporodik, más területre vándorol. Élettartama 2-3 év, de a többség jóval előbb elhullik,
  
  
• a házi patkány kevésbé szapora, évente csak két szaporodási időszaka van, de egyes esetekben négy alkalommal is kölykezhet.

Életmódjuk

• a vándorpatkány legszívesebben az épületek közvetlen közelében, földlyukakban él. Fészkét közvetlenül az épület alatt, védett helyen alakítja ki, de gyakran telepszik meg kész üregben, amelyet kibővít. A patkányjárat a felszín alatt kb. 300-500 mm mélyen halad, és a kitáguló részben van a tulajdonképpeni fészek. Az egyik kijárat az épület közvetlen közelében található, a másik magába az épületbe vezet, a többi a szabadba nyílik, így a fészeknek legalább 2, de általában 3-4 kijárata van. Ha a fészek megtelik, a patkány által behurcolt hulladékkal, akkor elhagyja és újat épít. Nagyvárosokban a csatornahálózatban is megtelepszik, de az épületen belül felhalmozott és régóta egy helyen tárolt anyagok (pl. az épületek környékén található lomok, törmelékek, téglarakások, fa- és építőanyagok, széna- és szalma-kazlak stb.) között is fészket rakhat. Nyáron a szabadban főleg a folyópartokon, gyakran a gátak környékén ütnek tanyát. Kedvező körülmények között mozgási körlete, akciórádiusza 300 méter, messzebbre ritkán vándorol el,
  
  
• a házi patkány az ember közvetlen környezetében él. Fészkét leggyakrabban nádfedeles házak padlásán, meleg, száraz helyen alakítja ki, főleg ott, ahol szemes terményt (pl. kukoricát stb.) tárolnak, de felhalmozott anyagok között is fészkelhet. Hajókon legtöbbször ez a faj fordul elő.

Táplálkozásuk

• a vándorpatkány mindenevő, napi táplálékszükséglete átlagosan 50-100 gramm. Ennél azonban sokkal nagyobb mennyiségű táplálékot hurcol be fészkébe. Az így összegyűjtött élelmet azonban csak akkor fogyasztja el, ha valamilyen okból (pl. kedvezőtlen időjárás) fészkét nem tudja elhagyni. Gyors alapanyagcseréje, illetve fogai koptatása miatt, állandóan táplálkoznia, illetve rágnia kell. A kevert táplálékot szereti, élelmének jelentős részét főleg hulladékból fedezi. Amennyiben módja van válogat, sokféle élelmiszert végigkóstol, de csak a számára megfelelőt fogyasztja el. Kedveli az 50-70 % nedvességet tartalmazó táplálékot, ennek hiányában száraz élelmet is elfogyaszt, ilyenkor viszont folyadékigénye megnő. A romlott, penészes, dohos élelmiszert nem eszi meg. Az éhezést és a szomjúságot igen rosszul tűri, táplálék, vagy folyadék nélkül napok alatt elpusztul. Táplálék hiányában ivadékait, vagy beteg társait is felfalja. Védett és nyugodt körülmények között táplálkozik,
  
  
• a házi patkány mindenevő, élelmei között inkább válogat, főleg a szemes terményeket kedveli.

Sajátosságuk

• a vándorpatkány jellegzetes éjszakai állat, rejtett életmódot folytat, nappal fészkében tanyázik. A fészekből óvatosan jön elő és megszokott ösvényeken, ún. csapákon közlekedik, mindig oly módon, hogy egyik oldala valamilyen felülethez közel legyen. A nyílt területeken gyorsan keresztülszalad. Társas életmódot folytat, csordákban él, amelyet több patkányfészek, illetve patkánycsalád alkot. A csordákban egy kifejlett hím vezetésével több ivarérett nőstény és ezek utódai élnek együtt. Az idegen patkányokat elűzik. A táplálékszerzés, az ürülékürítés és a párzás céljára külön-külön területe van, amelyek rendszerint a búvóhely közelében helyezkednek el. Igen tanulékony, ravasz, gyanakvó természetű, az új tárgyaktól ösztönösen idegenkedik és lehetőleg a megszokott élelemmel táplálkozik. Gyorsan fut, jól mászik és úszik, remekül ugrik. Igen fejlett a tisztálkodási ösztöne, táplálkozás, vagy vándorlás után a testére tapadt szennyeződést nyugodt körülmények között azonnal eltávolítja. Szőrét addig nyalogatja, amíg tiszta nem lesz. Farkát a szájához emelve a nyelvével tisztítja meg,
  
  
• a házi patkány a vándorpatkánynál okosabb, de ösztönei kevésbé védik. Rendkívül ügyes, remekül mászik, de rosszul úszik. Kíváncsi és játékos természetű. Miután a vándorpatkánynál erősebben bolhás, és szorosabban az ember közelében él, így járványügyi szempontból veszélyesebb.

Egerek

Az egerek biológiája

A házi egér (Mus musculus), illetve a mezei egér és a házi egér kereszteződéséből származó güzüegér (Mus musculus spicilegus) az ember közvetlen környezetében tartózkodik.

Alakjuk

• a házi egér 80-100 mm hosszú, sárgás-szürkés-fekete, farka testhosszával megegyező,

• a güzüegér 60-80 mm hosszú, palaszürke, hasa és lábai fehérek, farka a testhosszánál rövidebb.

Szaporodásuk

Rendkívül szaporák, meleg helyen egész éven át szaporodnak. Egy-egy egérpárnak optimális körülmények között évente 1000 ivadéka is lehet. Évente 5-6 alkalommal kölykeznek, szexuális érésük gyors, két hónap alatt már ivarérettek.

Fészkeiket papírral, ronggyal, vattával, vagy szétszórt növényi részekkel bélelik ki.

Elszaporodásuk mértéke a zavartalan fészkelés lehetőségétől és a táplálék mennyiségétől függ.

Élettartamuk 2-4 év, de a többség jóval előbb elhullik.

Életmódjuk

• a házi egér fészkét az épületen belül a falak mentén lyukakban, vagy régóta felhalmozott és nem bolygatott anyagokban alakítja ki. Keveset vándorol. Ha kedvező életfeltételeket talál, akár egész életét egy 1,5-2 méter sugarú körben leélheti és ezt a területet (akciórádiuszt) mindaddig nem hagyja el, amíg életfeltételei meg nem változnak. Kizárólag passzív úton (pl. csomagolóanyaggal, élelmiszerrel stb.) hurcolják be,
  
  
• a güzüegér szabadban szénakazalban, faodvakban él, de télen a hideg miatt, illetve táplálékszerzés céljából a kertes házakba, vagy raktárakba húzódik be, ahol fészkét a házi egérhez hasonlóan alakítja ki és azzal megegyező életmódot folytat. Bevándorlásán kívül passzív úton is behurcolhatják.

Táplálkozásuk

• a házi egér mindenevő, bármely tápláléknak alkalmas növényi és állati eredetű anyagot elfogyaszt. Napi táplálékszükséglete 5-10 gramm. Folyadékigénye csekély,
  
  
• a güzüegér szabadban a fű- és gabonafélék kalászait fogyasztja, de rovarokkal is táplálkozik, a zárt térbe behúzódva a házi egérrel megegyező táplálékot fogyaszt.

Sajátosságuk

Általában csak teljes csendben, főleg éjjel tevékenyek. Életritmusuk minden esetben a zavartalan időszakhoz alkalmazkodik. Igen jó hallásuk miatt a legkisebb neszre elosonnak. Zajra, főleg a magas hangokra különösen érzékenyek.

Szaglóérzékük, ami a táplálék megtalálását, a párkeresést és a tájékozódást szolgálja, gyengébb. Gyorsan szaladnak, egyensúlyozó érzékük, mászó- és kúszóképességük kiváló, remekül ugranak és jól úsznak.

Rendkívül kíváncsiak, ami gyakran vesztüket okozza. A zavartalan fészkelés fontos számukra, bolygatásra, állandó zaklatásra fejlődésük, szaporodásuk leáll és az ilyen helyekről gyakran elmenekülnek.

Alkalmazkodóképességükre jellemző, hogy nagy hidegben (pl. hűtőházban) tartósan meg tudnak telepedni.